Szeretettel üdvözöllek!
Először muslincának
hittem,
de könnyeket csalt szemeimbe a meghatódás és az öröm,
hogy eljöttél hozzám és olvasod az írásaim és nevetsz, vagy sírsz.
Tán egy-két gondolattól gazdagabbá válsz.
Eltöltesz nálam egy kis időt, s utána vidámabban folytatod a dolgod.
Vendégkönyvem nyitva áll:
Kritizálhatsz bátran, ezzel engem gazdagítasz, alakítasz,
hogy még jobban kedvedre tegyek.
Írj bele és üzenj, mert
akkor nem érzem olyannak magam,
mint ablakpárkányon a galambpiszok, kellemetlennek és feleslegesnek!
Neked készült ez az oldal.
Neked írtam, neked fotózok!
Regisztrálj be hozzám és
akkor eszembe sem jutnak a muslincák
és én gondoskodom a
folyamatos szórakoztatásodról.
Azt mondják
Azt mondják: egy fenékkel két lovat...
Alattam egy ménes vágtat!
Ostor sincs kezemben,
mi több, gyeplőt, kantárt nem ismerek.
Most mi van emberek?
Azt mondják, kik mondják?
Az ülepen nem tudja, de hozzám tartozik.
Azt én tudom melyik ló, miben osztozik.
Nem vágta ez, csöndes galopp.
Egyik lóról, a másikra kaptatok.
Néha szárnyalok, mert azt is kell,
egy lóval, kettővel, ménessel!
Száz lóval, ezerrel!
Szeretettel, szeretettel!
Voltam már a lónak mindkét oldalán.
Tanultam belőle talán, talán?
Sokszor és nagyokat estem,
túlélte lelkem és testem.
Kinek mi...
Erős marokkal szorítja szívemet a félelem.
Olyan vagyok, mint egy lemerült laposelem.
Hogy mitől félek, pontosan nem tudom.
Ezt az érzést még jól átgondolom.
Fönn az első mondat megtetszett meglehet.
S adott egy csámpás, kósza ihletet.
Verselni akartam szépet és komolyat.
Kesernyés, savanykás, bánatos szavakat.
Zengtem volna ódát, szerelmest és szépet.
De aztán miért én kábítsam a népet?
Vígasz, hogy is lenne, egy nagy búbánatra.
Lennék már komolyabb, csak egy pillanatra.
Nőnék már fel, de csak éppen annyit.
Ne csak poénkodjak, naponta tucatnyit.
Félő, írásim majd senki nem olvassa.
Lesz annak nem kincse, lomja és kacatja.
Szeretnék köszönetet mondani Semilinnek
Az önzetlen segítségért, amit a portálom
Elkészítéséhez nyújtott
KÖSZÖNÖM!!!!
|