" ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára fenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad acélhoz,

és szíved is, mely nem hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak akaratod ing: "Kitartani!"

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se érthet,

ha mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfurás neked, s te futsz vígan,

és - ami több - ember leszel fiam."

Ruyard Kipling (Kosztolányi Dezső fordítása)

 

 

- . -

 

Lábnyomok

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellett haladva. A sajátját és az Úrét...

Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra. És ekkor észrevete, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.

Bántotta a dolog és megkérdezte az Urat: Uram! Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább szükségem volt Rád.

Az Úr így felelt: Drága gyermekem, én szeretlek téged és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején, mikor úgy szenvedtél, amikor csak egy sor lábnyomot látsz, akkor karjaimba vettelek és úgy hordoztalak. (ismeretlen)