" ha mind, amit csak nyert�l, egy halomban,

van merszed egy k�rty�ra fenni f�l,

s ha vesztesz �s elkezded �jra, nyomban,

nem besz�lsz a vesztes�g fel�l,

ha paskolod izmod, inad ac�lhoz,

�s sz�ved is, mely nem hajdani,

m�gis kitartasz, b�r mi sem ac�loz,

csak akaratod ing: "Kitartani!"

ha sz�lsz a n�phez s tisztess�g a v�rted,

kir�lyokkal j�rsz, s j�zan az eszed,

ha ellens�g, de j�bar�t se �rthet,

ha mindenki sz�mol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy t�vfur�s neked, s te futsz v�gan,

�s - ami t�bb - ember leszel fiam."

Ruyard Kipling (Kosztol�nyi Dezs� ford�t�sa)

 

 

- . -

 

L�bnyomok

Egyszer valaki azt �lmodta, hogy az �rral egy�tt menetelt az �ton, mik�zben �let�nek egyes jelenetei villantak fel el�tte az �gbolton. K�zben k�t sor l�bnyomot l�tott a homokban egym�s mellett haladva. A saj�tj�t �s az �r�t...

Amikor az utols� jelenethez �rkezett, visszatekintett a l�bnyomokra. �s ekkor �szrevete, hogy az �t folyam�n sokszor csak egy sor l�bnyom volt l�that�. Arra is felfigyelt, hogy ez �let�nek legkeservesebb szakaszain�l fordult el�.

B�ntotta a dolog �s megk�rdezte az Urat: Uram! Te meg�g�rted, hogy ha egyszer elhat�roztam, hogy k�vetlek T�ged, Te mindig velem j�rsz �letem �tjain. De �me, a legnyomaszt�bb esetekben csak egyetlen sor l�bnyom l�that�. Nem �rtem, hogy �ppen akkor hagyt�l volna el, amikor legink�bb sz�ks�gem volt R�d.

Az �r �gy felelt: Dr�ga gyermekem, �n szeretlek t�ged �s sohasem hagyn�lak el. A megpr�b�ltat�s idej�n, mikor �gy szenvedt�l, amikor csak egy sor l�bnyomot l�tsz, akkor karjaimba vettelek �s �gy hordoztalak. (ismeretlen)