A vadász

Azt mondja a macska az egérnek,

ők ketten nagyon jól elférnek.

Ha nem létezne egérszerelem,

én észre sem veszem.

Kamrámban a krumpli megrágva,

alámimmal valaki gurigázna.

A hagymához ám senki nem nyúlt.

Káposzta ebédre meghíúsult.

Szép csöndben állok és várok,

két gyöngyszemet látok.

Aranyos kicsi egérke,

mintha bocsánatot kérne.

Megötte ül még hét gyerek.

Mukkanni sem merek.

Hát persze, egérszerelem!

A macskámat megnevelem!

A módját jól megfontolom,

amikor tesped a fotelon.

Jóllakott pocakja domborodik,

egérrel még csak nem is álmodik.

Nem is panaszkodok.

Pofájához egy egeret ragasztok!

- . -

 

Füle van a porszívómnak!

Valahol legmélyebben, ott a kicsi szívemben nem szeretek, mi több utálok porszívózni. Nem is tudom elképzelni, hogy valaki ezt a házimunkát szeresse. Ej, pedig nélkülözhetetlen tevékenység!

Az én öreg porszívómmal már sokat összevesztem. Üvöltöztem vele: kicsi a porzsákod, az az idióta gégecső, ami csavarodik, mint a malac farka. Utálatos szagod van! Megakadsz a küszöbben! Miért van két kapcsolód, csak bosszantasz vele! Most miért nem szívsz, csak én!? Sorolhatnám...

Szegény porszívóm igyekezett alkalmazdoni hozzám. Ám egyszer - apró bosszantásnak - megrepedt a csöve és soha többé nem engedte, hogy a fejeket rátegyem. Betegergettem "havanna barna" ragasztószalaggal, de mindhiába. Biztos gondolta, hogy kár a gőzért, borogathatsz, kötözgethetsz. Hajolgass csak sokáig, míg végre végzel a csövecskész szippantgatással!

Szerint még röhögött is magában. Örömében felsikoltott, amikor kidobtam a két nagy szőnyeget indulatosan, hogy nem is kell! Így csak felmosok és nem foglalkozom az örökös szívással.

Meggyőződésem volt, hogy  most aztán jól megsértettem. Háttérbe szorult, mert az ülőalkalmatosságokat ritkábban szoktam szippantani.

Ám elmúlott az idő és a ritkából soká lett, ezért nagy dirrel-durral kicibáltam a kamrám legrejtettebb zugából az öreget, már jóelőre szídva őt az összes nem létező baja végett is.

Berángatom a szobába, de mielőtt nekilátnék a civakodással egybefonódott szívásnak, mondom a telefonba egyik leányomnak, hogy kell venni egy takarítógépet, mert én ettől a dögtől megőrülök.

Még el sem kezdtem, de már belefáradtam. Nem ér ez már semmit!  Kértem sürgősen vegyék meg és hozzák el azt a szép, új és kpárpittisztítós remekművet, amivel énekelve, táncolva örökös tisztaságot varázsolok.

Elégedetten nyugtáztam, hogy rövidesen lecserélhetem a muzeális darabot.

Ne, mondom neki: utlosó munkád, te dög! És kicsalogatva a leghosszabbra a vezetékét, bekapcsoltam.

Bekapcsoltam, de csak süketelt. Picit megszólalt, aztán megkukult. Megkukultam én is.

Na, mondom magamnak, tán füle van és meghalotta? Végleg megsértődhetett, mert bizony haragosan kidobtam a pajtába, ne is lássam.

Persze, naponta látom, mert ott a tüzifa! Naponta hallom, hogy kuncog rajtam, mert az az új remek takarítógép, az a kárpittisztítós még mindig nem ért el hozzám.

Most itt ülök a poros fotelben, teli lelkiismeretfurdalással, bőnbánattal és szívok.

 

Bacilus

Egy bacilus kóválygott a tavaszi széllel,

könnyedén orrlyukamba bújt elégedett kéjjel.

Megpihen, meglapul és unatkozik,

nyálkahártyáimmal játszadozik.

Jókedvében dudorászott, citerázott,

nem zavarta, hogy elázott.

Kapaszkodni kellett neki többször,

valahányszor a tüsszentés rám tör.

Álltam könnybe lábadt szemmel,

bacilusommal, új partneremmel.

Bacilus nevetett, vihorászva mászott,

erőteljes hullámokban egyre beljebb úszott.

Egyre jobb kedvre derült,

testemben minél beljebb került.

Hangszálaimon cimbalmozott

önmagából mandulámra hegyeket halmozott.

Táncot lejtett reszketeg testemben,

sípolt, dobolt sajgó fülemben.

Elégedett volt, ily jó helyre lelt.

Meddig maradsz? Kérdeztem. Nem felelt.

Rázott a hideg, a láz levert.

Legyőztél, azt hiszed? Te ostoba!

Tévedtél! Az orrom egy trombita.

Kitüsszentelek, kifújlak, mint egy dallamot,

inthetsz nekem búcsút, lengesd kalapod!

S, amikor a cévitamin jön,

bacilusom szomrún elköszön.

Tovább libben a tavaszi szélben,

keres magának mást, merészen.

Nem búsul, vígan repül a széllel

S én szenvedek tőle még pár éjjel.